Tájfutás

Az meg mi?

Sokan tévesen a tájban való futást értik ez alatt, összetévesztve a terepfutással. A sportág nevében a „táj” a tájékozódás rövidítése (román neve árulkodóbb: orientare). A tájfutás tehát egy tájékozódási atlétikai sport, amiben a sportoló térképet és iránytűt használva kell a térképen megjelölt ellenőrzőpontokhoz eljusson azok megadott sorrendje szerint úgy, hogy az útvonalat maga tervezi meg. Az útvonal – a terepfutással ellentétben – nincs kijelölve. Ebből következik, hogy a tájfutás nem csupán egy akárhányadik variációja az atlétikának, hanem egy olyan sport, amihez egyszerre szükséges éles agy és sportos test.

Miért járjon a gyermekem tájfutni?

Előítélet: „a sportoló buta”. Van erre bőségesen hazai példa, de fájfutás szépsége éppen abban rejlik, hogy az agyat és a testet egyszerre tornáztatja. Gondolkodok, tehát futok. A testi erőnlét és egészség mellett, tehát a tájfutó edzések segítenek a gyerekeknek összpontosítást, fegyelmet, helyzetfelmérést és döntéshozást tanulni, elfogadni, hogy mások másként dönthetnek és az ő döntésük is legalább annyira legitim, mint a sajátunk. Gyöngyit kérdeztem, hogy fogadnának további gyerekeket. Válasza egyszerű volt: „Természetesen; célom, hogy mindenki tájfutó legyen, mert a tájfutók jó emberek.”